La Fleur Könyvtára

 Ha nem is példaértékű, de mindenképp lenyűgöző...! Először a a film került a látóterembe, ami igazán jó volt. Látványos, fordulatos, izgalmas. Aztán a férjem elmondta, hogy ő évekkel ezelőtt már olvasta könyvben is és hogy mennyire tetszett neki... "Ó - gondoltam - ebből én sem maradhatok ki!" Beszereztem hát, félretoltam a várólistás könyveimet és soron kívül előre engedtem :) Frank egy kivételes észjárással megáldott (?) fiatalember. A talpraesettsége, kreativitása és találékonysága lenyűgöző. Kár, hogy nem legálisabb körülmények között kamatoztatta. Bár, hatalmas karriert futott be így is :D A személyisége nagyon megfogott, igazán kedvelhető karaktert faragott önmagából. (Meg hát melyik nő ne szeretné a rosszfiúkat? :D ) Amit viszont nagyon hiányoltam, hogy a könyvben jóval kevesebb szerep jut a nyomozónak, mint a filmben (akit Tom Hanks alakít és Istenem de jól csinálja).  Vele némileg színesebb és humorosabb volt a sztori...meg talán kerekebb is. De... hog

Havi rendszerességgel kerül meghirdetésre a Merítés pályázat a moly.hu keretein belül tehetséges kezdő íróknak. Jelenleg nálam is olvashatjátok a pályázat kritériumait, illetve az alatta lévő linken elérhetővé válik a jelentkezés is! Aki kedvet érez rá, hajrá! :) A Merítés pályázata Rendszeres havi pályázatot hirdetünk a nemcsak olvasni, hanem írni is szerető molyoknak a következő feltételekkel: 1.) Minden hónap 13-a este 10 óráig (CET) várunk 2.) maximum – a címet nem beleszámítva – 2000 karakter* (szóközökkel) terjedelmű – a terjedelmet a http://www.lettercount.com/ oldal alapján számítva – 3.) eddig nem publikált prózai vagy lírai műveket 4.) @ Tarja_Kauppinen molynak privát levélben, „Merítés pályázat” tárgymegjelöléssel a Molyon belül vagy a merites.palyazat@gmail.com címre (csatoltan és a levél „testében” is, mert nem biztos, hogy mindent meg tudok nyitni) elküldve. 5.) Minden moly egy munkával pályázhat havonta. Az értékelés menete: Tarja Kauppinen mo

Mindig is szerettem volna belátni egy cirkusz kulisszái mögé. Gyerekkoromban ámulattal néztem a sok zsonglőrt, kötéltáncost, bohócot és az ügyes mutatványokat felsorakoztató állatokat. Hát ez a könyv beengedett és őszintén szólva, már teljesen más szemmel nézem a cirkuszokat. Jacob Jankowski idősek otthonában él. Édes-keserű humorral mutatja be az ottan életkörülményeit, s emlékezéseiben visszakalauzol bennünket az 1930-as évekbe, a szesztilalom idejére. Jacob a Benzini Testvérek Világhíres Cirkuszának állatorvosává válik némi nehézség árán. Egy számára addig idegen világba csöppen, ahol megtanulja, milyen a kemény munka, hogy a barátság többet ér minden kincsnél, hogy a másság nem mindig kifizetődő, s hogy a szerelem és a szeretet sokszor fájdalmas.  A cirkuszi élet nagyon jól bemutatja az emberek társadalmi helyzetét ( akár a mai világét is). A kétkezi munkás egyenértékű az állatokkal és ha már nincs szükség rájuk, egyszerűen kihatjuk őket a vonatból.   Sokszor elborzadtam az

Szintén azok közé tartozom, akik a csodaszép borítóba szerettek bele, így került hozzám is a könyv. Még Júliusban megvettem egy leárazás alkalmával anélkül, hogy tudtam volna, miről szól. Még a fülszövegbe sem lestem bele. Hónapokig állt a polcomon, mikor is úgy döbtöttem, inkább tovább adok rajta és kisorsolom az olvasóim között.  De ugye, nem adhatok tovább úgy egy könyvet, hogy ne olvastam volna :) Így hát nekiálltam. Elég furcsán indult, nehéz volt megszokni az írónő stílusát. Aztán ahogy egyreinkább haladtam a történettel, úgy tűnt, nincs is igazán kiforrott stílusa még. Kicsit elkapkodottak éreztem az egészet. Maga a fő szál nem rossz elgondolás. A középosztálybeli tetstvérpár hirtelen nagy vagyonra tesz szert, próbálnak beilleszkedni az új, nemesi közegbe, elkezdődnek az intrikák, áskálódások, történik egy gyilkosság... Innét már próbál a történet a krimi felé hajlani.. több, kevesebb sikerrel. Nem mondanám unalmasnak a sztorit, minden fejezetben jön e

Időutazás.... Ki ne játszott volna-e el már a gondolattal, hogy milyen jó is lenne kicsit visszatekinteni a múltba, látni rég elveszített szeretteinket, esetleg átélni néhány emlékezetes és boldog pillanatot. Vagy előre menni és látni a jövőt, esetleg meglesni a jövőheti lottó számokat! :D Nos, Henry DeTamble-nek ez megadatott. De vajon áldás vagy átok az ilyen képesség? Nekünk olvasóknak mindenképp áldás, mert egy remekül kidolgozott romantikus sci-fit kaptunk az írónőtől. Nagyon szeretem ezt a könyvet. Ebben az évben már másodszorra vettem kézbe és még mindig nagy élvezettel olvasom. Tetszik, hogy a viszonylag nehéz alap téma ellenére nincs túlbonyolítva. Két ember meséli el szerelmük történetét két különböző szemszögből. Kicsit furcsa volt eleinte a sok ide-oda ugrálás az időben, de egy idő után az ember felveszi a fonalat és gond nélkül követhető. Nagyon szerettem az elején olvasni Henry és Clare megismerkedését akár a jelenben, akár a múltban. Mindkettőnek meg volt a m

Nyereményjáték!! 🎉🎁 A nagy őszi nyereményjáték mellett meghirdetek párhuzamosan még egyet, mellyel a megújult blogot szeretném ünnepelni! :)  A nyeremény pedig nem más, mint Charlie N. Holmberg: A papírmágus című kötete!!! 🎁 A játékban való részvételhez nem kell mást tennetek, mint íratkozzatok fel hírlevélre és/vagy legyetek rendszeres olvasói a blognak (mely funkciót a jobb oldali menüpont alatt érhettek el)!! A facebook oldal kedvelése nem kötelező, de aki megteszi, annak neve duplán kerül bele a képzeletbeli kalapba! :) A játék lezárása: 2017. október 30. éjfél Sorsolás:              2017. november 1. Minden régi és új olvasót várok szeretettel: La Fleur

Van az úgy, hogy az ember lánya csak úgy olvasgat a neten és közben olyan írásokra bukkan, amik felkeltik a kíváncsiságát. Na, nem holmi divattippek, nem is a nagyvilág hírei, hanem - igazi könyvmoly lévén - szívet melengető és arcra mosolyt csaló szösszenetek. "Tudod, az Élet úgy általában csak megtörténik velünk, A közértekben sorban állva ez még nemigen fáj nekünk. Tudod, én Kisgyerek vagyok, s nem tudom, az Élet milyen, Ha meglátnál künn egy utcasarkon, súgd csak fülembe: hát Ilyen!" Így találkoztam Gábor József Leventével , egy igazán tehetséges, feltörekvő íróval, aki volt oly kedves és válaszolt néhány kérdésemre. Első körben kérlek, mondj néhány szót magadról. :) - Gábor József Levente vagyok, 27 éves, és jogászként dolgozom. Mi inspirált arra, hogy írni kezdj? - A magyar nyelv, a magyar, és a világirodalom szeretete, az olvasás iránti fanatizmus gyermekkorom óta meghatározzák az életemet. Először filmkritikákat k

Először is köszönöm Bubumaczkónak, hogy létrehozta ezt a remek kérdésekből álló Book Tag-et és lehetőséget adott a kitöltésére. Mikor rátaláltam, szinte késztetést éreztem, hogy megválaszolhassam őket! Vágjunk is bele! :) Mi volt a fő motivációd a blogolásra? Azt hiszem, a férjem. :) Régóta játszottam már a gondolattal, hogy kellene valami hobbi az olvasás mellett, ami szorosan kapcsolódik hozzá, mégis ad valami pluszt. Így jött a könyves bolg írásának ötlete, de ha férjem nem bíztat, talán sosem vágok bele.  Milyen tanácsot adnál a kezdő blogger énednek? A kezdő énem a jelenlegi énem :D De folyton azzal bíztatom magam, hogy "Merj megszólalni, merj próbálkozni, csak így lehetsz egyre jobb!" Az életben mennyire vagy kritikus és elemző alkat? Kritikus? Nagyon. Elemző? Nem igazán. Mindig van véleményem, de még nem tanultam meg igazán a dolgok mögé látni. De úgy érzem, a blogírással ha lassan is, de jó úton haladok. Van kialaku

Köszönöm a felkérést két Molyos társamnak, Levandrának és Solnak! :)   1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször? Hm...jó kérdés... Nem is tudom. Ritkán olvasok újra bármit is, mert mindig sorakozik a polcomon jó néhány olvasatlan, amiket a kíváncsiságom mindig előtérbe helyez. :D De talán Nicholas Sparks Szerelmünk lapjai című könyvét már kétszer is olvastam, személyes, érzelmi okokból :) 2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál! Szégyen, nem szégyen, az összes iskolai közelező olvasmányt huszonéves fejjel olvastam el. :D Szóval, mindenképp nyári olvasmányok :D 3. Szerinted tipikusan nyári olvasmány: Részemről, amihez éppen kedvem van. De talán a könnyed, humorral átsző

"(...) abban a pillanatban, hogy valaki megszeretett valamit, az elveszíthetővé vált."   Mint azt eddigi bejegyzéseimből is láthattátok, előszeretettel olvasok II. világháborús témával foglalkozó könyveket. Legyen az bármilyen műfaj. De ilyet még nem fogtam a kezemben.   A fülszöveg elolvasása után, illetve a film előzeteséből kiindulva egy kalandos, érzelmekkel teli történelmi regényt vártam. Valami olyasmit, mint Kristin Hanna-tól a Fülemüle ami már az első lapjaival megfogott, elvarázsolt. Ehelyett egy (szinte) párbeszédek nélküli, naplóbejegyzések százával ellátott dokumentum regényt kaptam. Kicsit féltem a sok kijelentő mondattól, tartottam tőle, hogy unalmassá válik és a rengeteg előrevetítéssel nem tudom tartani majd a lépést. De a csalódás kétség kívül kellemes volt... Diane Ackermann író, természettudós, amit ez esetben nagyon szépen kombinált. Bár érezhetően nem nagyon tudta eldönteni, merre húzzon műfajilag a könyv, részemről egyértelműen

Ez a sorozat egy igazán zseniális remekmű egy igazán őrült zseni tollából.  Mert nem létezik, hogy Christopher Moore normális legyen, de a szó leges legjobb értelmében. Könnyesre nevettem magam az első laptól az utolsóig. Fekete humorból csillagos ötös! :D Néhol kissé az az érzésem támadt, mintha a Horrorra akadva valamelyik részét nézném. Mintha a kötetek görbe tükröt állítanának a fantasy, a horror és sci-fi elé. De bármi is volt a célja Moore-nak, nagyon jól sikerült.  A könyvek erősek, mint medve :D  A szereplőkbe az első perctől bele lehet szeretni: Charlie a bétahím, a tündéri Sophie, Jane, Mrs Korjev, a bármiből ételt varázsoló Mrs Ling, a pokolfajzatok ... de még a negatív szereplők a Morrigan is szívünkbe zárják magukat. Nem beszélve a cuki mókusemberekről :D   De minden viccet félretéve, kicsit el is gondolkodtatott. A nagy kérdés mindenki fejében felötlik olvasás közben: Vajon mi van a halál után?  Hová kerül a lelkünk?  Az én lélekedén

Ha valaki szereti a YA fantasyt, de mégis kicsit kilépne a komfortzónájából, akkor ajánlom ezt a könyvet.  Mikor elindultam a könyvesboltba, még nem szerepelt a listámon. A fülszövegébe éppen csak belepillantva döntöttem el, hogy ez a könyv kell nekem, mert a csodaszép borító egyből rabul ejtett. Kiváló színvilág, gyönyörű betűtípus és a varázslat bizsergeti az ujjunkat, akárcsak Ceony-ét. S ahogy a külső, a tartalom is sok érdekességet rejt. Az első néhány oldalon már érezhető volt az angolos stílus, ami nekem nagyon tetszett, a maga lassúságával. A jellemábrázolásoknál viszont úgy éreztem, kissé elkapkodott, a karakterek nincsenek teljes mértékben kidolgozva. Végül ahogy haladtam a történettel, és egyre jobban kezdtem megismerni a szereplőket, ez az érzés halványodott, ám nem tűnt el.  A környezet és táj leírásokat is kissé gyérnek találom, emelett viszont eleinte sok volt a felesleges elmesélés, kalandozás. Aztán végre elértem ahhoz a részhez, mikor

"Ha e hosszú élet során megtanultam valamit, az így szól: a szerelemben felfedezzük azt, akivé válni akarunk, a háborúban felfedezzük azt, akik vagyunk."  Kevés könyv van a világon, ami teljesen a bensőmbe hatol, de a Fülemüle már az első oldalaival bebocsátást nyert. Elragadott, beszippantott, néhol mosolyra, több helyen sírásra kényszerített. Szinte magam körül éreztem a háború zaját, szagát, a félelmet. Egy percre sem vált unalmassá, minden lapja meglepetést, váratlan fordulatokat rejtegetett. Méltán kapta meg a 2015 legjobb történelmi regénye címet!  Szeretem a történelmi regényeket, bár nekem egy bizonyos hangulatra van ahhoz szükségem, hogy kézbe is vegyem őket.  A Fülemülével is sokáig vártam, mindig arrébb arrébb tologattam a polcon, mire rászántam végre magam az olvasására. S mikor kézbe vettem, képtelen voltam letenni. Teljesen más szemszögből világítja meg a háborút. Kivételesen se nem a nácik, se nem a zsidók oldaláról, hanem két francia nő

Ő csak beszélt - nem keveset -, én meg figyeltem. Leült mellém az ebédlőasztalhoz és elkísért egy kirándulásra. Mintha régi barátnők lennénk. Így telt két napom Lauren-nel.  Lauren Graham-et a színésznőt, producert és immáron írót azt hiszem, mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, a Szívek Szállodája ( Gilmore girls) című családi tévésorozatból mindenképp. Ő volt a mi szeretett Lorelei Gilmore-unk! Engem már annak idején a sorozat is elvarázsolt és a lelkem mélyén valahogy éreztem, hogy Lauren nem véletlenül kapta meg ezt a szerepet. Nem tévedtem. Ugyanaz a hebrencs, szókimondó, mindig vidám és optimista nő beszél hozzánk a könyvből, mint akit a sorozatban is láthattunk.  A Gyorsan elhadarom nem nevezhető teljes mértékben önéletrajznak, sokkal inkább egy korszak összefoglalója, emlékek tárháza, képekkel illusztrálva. Megismerhetjük Lauren igencsak rendhagyó gyermekkorát, iskolás éveit, betekinthetünk karrierje ívelése és a sorozatgyártás kulisszái mögé. Visszatek

Varázslatos. Ez az első szó, ami eszembe jut a kötetről, akár a külcsínyre, akár a tartalmára gondolok. Az egyik legszebb könyv, amit valaha is a kezembe foghattam. A borító már első pillantásra rabul ejtett. A színvilág, a rajzok, a betűstílus még a kinyitása előtt sejteni engedi, mennyi csodát és varázslatot tartalmaz. S a védőborító alatt nem más bújik meg, mint személyes kedvencem, a kis orrontó furkász. :) A későbbiekben sem szenvedünk hiányt gyönyörű rajzokban, ugyanis a kötet minden egyes lapját Minalima csodálatos illusztrációi gazdagítják.  A történet 70 évvel Harry Potter születése előtt játszódik, ám hangulata tökéletes összhangban van a Rowling által először megálmodott HP világ hangulatával. S ami a legjobban tetszett, hogy Rowling végre Amerikát is elvarázsolta. Azt már a HP kötetekből tudhatjuk, hogy a bolgárok és a franciák is rendelkeznek varázsló iskolával, de valahogy mindig is éreztem, hogy New York is varázslatos hely. Megismerhetjük a

Vegyes érzelmekkel álltam neki a sorozat elolvasásának. Évekkel ezelőtt még hatalmas HP antifan voltam, magam sem tudom miért. Talán túl gyermekinek gondoltam az egész történetet, bár akkor még semmi kapcsolatom nem volt vele, azt leszámítva, hogy körülöttem mindenki a könyvekről és a filmekről beszélt. Túlságosan nagy volt a hír verés körülötte én pedig nem akartam beállni a sorba. A hatalmas pálfordulás tavaly decemberében történt, amikor is úgy hozta a kedvem, hogy belenézek a filmekbe, hogy megtudjam, mire is ez a nagy felhajtás. Teljesen a képernyő elé szögezett. S ennek hatására megszállottan keresni kezdtem a könyveket. A film adaptációkkal valahogy mindig így végzem. Ha a film megfog, elolvasom az alap művet; ha nem, meg sem kísérlem a dolgot, bár normális keretek között ennek fordítva kellene történnie. Idén áprilisban végül férjemnek sikerült beszerezni a sorozatot a születésnapomra, s július elejére befejeztem mind a 8 (?) részt. Letehetetlen volt.

Mindig is rajongtam a romantikus történetekért. De ez a könyv valahogy más....valahogy sokkal több, sokkal mélyre szántóbb, mint amiket eddig ismertem. Talán kicsit elfogult is vagyok, mert a belőle készült filmet 6 évvel ezelőtt férjemmel láttam először kapcsolatunk elején. Azóta is nagy kedvencünk, olyannyira, hogy az esküvői meghívónkba a könyvből választottunk idézetet, s minden évben az évfordulónkon újranézzük a filmet. :)  "Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."  A könyvet néhány évvel később stílusosan valentín napra kaptam. Szinte azonnal olvasni kezdtem és annyira belefeledkeztem, hogy egy délután alatt végeztem vele. Aztán csak ültem és merengtem. Vajon létezik ilyen mindent átható, szikrázó, halált is legyőző szerelem? Lennie kell....kell, hogy legyen valóságalapja, mert egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet valaki ennyire

Bevallom, sohasem voltam nagy novella rajongó. Ehhez képest, Skolik Ágnes kedves kis kötetét már többször vettem le a polcról igencsak rövid időn belül. A kötethez szinte teljesen véletlenül jutottam hozzá. Az írónő nyereményjátékot hirdetett és azt gondoltam, miért ne...?! Résztvettem, nyertem és végtelenül boldog voltam! :) Ezúton is szeretném ismét megköszönni. A stílus nagyon egyedi, mintha csak egy étlapot vennénk a kezünkbe. Előételek, főételek és desszertek közül válogathatunk. Néha csak előveszem, átfutom a menüt, kiválasztok egy fogást és elmerülök az ízeiben, illatában. :) A történetek hétköznapiak, mégis végtelenül humorosak és itt-ott bizony magunkra is ismerhetünk bennük. Bár nem vagyunk egy korosztály az írónővel, a gyermekkori visszaemlékezései nosztalgikus hangulattal töltöttek el, felidézve saját gyermekkoromat, az akkori falusi életet, amikor még nem volt ennyire modern a világ és teljesen más volt az emberek értékrendje. A novellákat olvasni ol

Ez a legviccesebb önéletrajz, amit valaha is olvastam :D Erzsébet Fenevadova egy igazi budai úrinő, aki már évekkel ezelőtt meghódította az inernetet. Kalandjait, gondolatait nyomonkövethettük a facebookon. De végre, 2016-ban megérkezett a könyve is !! :) Bevallom, nagyon vártam már, hogy kézbe vegyem és olvashassam Erzsi kalandjait. Egy cseppet sem csalódtam. Erzsi amilyen humoros, mégis őszinte volt a posztokban, úgyanúgy tette ezt könyvében is. Az egész lénye, gazdájához fűződő viszonya, szókimondósága mindenkit egy pillanat alatt levesz a lábáról. Ritkán szoktam nevetgélni olvasás közben, de ennél a könyvnél egyszerűen nem tudtam megállni. Eleinte furcsa volt olvasni, elszoktam már az ilyen modern hangvételű könyvektől, de igazán szórakoztató és üdítő délutánt varázsolt számomra. A könyv méretéből adódóan remek társ lehet nyaraláshoz, utazáshoz, ha egy kicsit ki akarsz szakadni az élet zajából. Macskásoknak pedig kötelező darab! Érdekes a világot

Számomra, ha kalandregény, akkor hajótörés, lakatlansziget, harc az életbenmaradásért és megmenekülés... Bár elég sablonos, mégis nagy rajongója vagyok az ezen alapokra épült történeteknek. Így Wyss regénye méltán kapott helyet Defoe Robinsonja mellett a könyvespolcomon.  A történet bevezetés nélkül szó szerint rögtön a mélyvízbe dob minket, ugyanis a tengeren tomboló vihar kellős közepén találjuk magunkat már az első mondatok olvasása közben. A hat tagú, svájci Robinson család már az első oldalakon hajótörést szenvednek, ám azonnal fel is találják magukat az új otthonukként fellelt szigeten. Már az első napokban felfedező utakra indulnak, igazi otthont teremtenek maguknak. Leleményességük lehengerlő, néhol már-már sokkoló...a könyv kaphatta volna akár a ' Mcgyver család' címet is. :D A gyerekek (4 fiú) a szemünk előtt válnak férfivá kalandjaik során, melyeknek gyümölcseként ki a szerelemre, ki az életcéljára talál rá. Persze a happy end sem marad el...de

"Volt egyszer egy fiatalember, ki Szíve Vágyát áhította elnyerni." - ezzel a mondattal indul az első fejezet, melynek folytatása is igencsak a népmesék formáját tükrözi.  Adott egy ifjú, ki rangon alul esik szerelembe, s hogy elnyerje választottjának kegyeit, útnak indul, hogy szerencsét próbáljon. A feladat: elhozni egy hullócsillagot... De nem ő az egyetlen, aki útra kel érte. Boszorkányok, trónörökösök is latba vetnek mindent, hogy megszerezzék, mindenki más-más okból. Valakinek birodalma megszerzéséhez, valakinek fiatalsága megőrzéséhez van rá szüksége. Remek kis mesés történet kerekedik, mely órákra a könyv elé szegezi olvasóit. Izgulhatunk a kalandokon, ámulhatunk a csodás varázslényeken, szívet melengethet két ifjú bimbódzó szerelme. Gaiman lebilincselő történetet kerekített egy hétköznapi esemény köré. Ha mi, "hétköznapi emberek" hullócsillagot látunk, az első gondolatunk kívánni valamit, s reménykedni, hogy meghallotta és teljesíti. D

Ma egy igencsak száraz témát hoztam nektek, de aki kicsit is vonzódik a történelemhez, azon belül is a II. világháborúhoz, annak úgy gondolom, ez a könyv kötelező darab. Tetszetős borító, sokatmondó és igencsak hosszú cím és persze Coco Chanel , akinek háborúhoz fűződő viszonyát egy jól fókuszált horogkereszt sejteti a borítón. Az ember lánya egy hosszú életrajzot várna a gyermekkortól a háborún és a kis feketén át Chanel haláláig. De sajnos a gyermekkor és a divat vajmi kevés szerepet kap a könyvben. (De persze a Chanel No.5. -öt nem hagyhatták ki ;) ) Nem egy komplett életrajzot kapunk, csak néhány kiragadott évet, amikor is Chanelt intimebb viszony fűzte a hírhedt náci kémhez, "Spatz" von Dinklage-hoz. Bevallom őszintén, már a könyv első 50 oldalán elvesztettem teljesen a fonalat s minduntalan vissza kellett lapoznom, hogy akkor most ki kicsoda, ki kivel van?! Sajnos az írónak nem erőssége a szereplők bemutatása és ezáltal ő maga is sokat ugrál az időben