J. D. Wyss: Robinson család

Számomra, ha kalandregény, akkor hajótörés, lakatlansziget, harc az életbenmaradásért és megmenekülés... Bár elég sablonos, mégis nagy rajongója vagyok az ezen alapokra épült történeteknek. Így Wyss regénye méltán kapott helyet Defoe Robinsonja mellett a könyvespolcomon.

 A történet bevezetés nélkül szó szerint rögtön a mélyvízbe dob minket, ugyanis a tengeren tomboló vihar kellős közepén találjuk magunkat már az első mondatok olvasása közben.
A hat tagú, svájci Robinson család már az első oldalakon hajótörést szenvednek, ám azonnal fel is találják magukat az új otthonukként fellelt szigeten.
Már az első napokban felfedező utakra indulnak, igazi otthont teremtenek maguknak. Leleményességük lehengerlő, néhol már-már sokkoló...a könyv kaphatta volna akár a ' Mcgyver család' címet is. :D
A gyerekek (4 fiú) a szemünk előtt válnak férfivá kalandjaik során, melyeknek gyümölcseként ki a szerelemre, ki az életcéljára talál rá.
Persze a happy end sem marad el...de ez legyen meglepetés azoknak, akik még nem olvasták. :)

 A tájleírás lehengerlő...szinte érezzük a tenger felől fújó sós szél ilatát, a selymes fű puhaságát, a parti homok melegét, a hatalmas fák hűs árnyékát.
A sziget flórája és faunája azonban eléggé irreális. A regény vége fele már azon sem csodálkoztam volna, ha feltűnik a színen néhány pingvin vagy jegesmedve is. :)

De mindent összevetve a regény olvasmányos, kellemes hangulatú.
Néhol izgalmasabb, néhol nyugodtabb, természete olyan, mint a tengeré.