J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük

Varázslatos. Ez az első szó, ami eszembe jut a kötetről, akár a külcsínyre, akár a tartalmára gondolok. Az egyik legszebb könyv, amit valaha is a kezembe foghattam.
A borító már első pillantásra rabul ejtett. A színvilág, a rajzok, a betűstílus még a kinyitása előtt sejteni engedi, mennyi csodát és varázslatot tartalmaz. S a védőborító alatt nem más bújik meg, mint személyes kedvencem, a kis orrontó furkász. :)
A későbbiekben sem szenvedünk hiányt gyönyörű rajzokban, ugyanis a kötet minden egyes lapját Minalima csodálatos illusztrációi gazdagítják.

 A történet 70 évvel Harry Potter születése előtt játszódik, ám hangulata tökéletes összhangban van a Rowling által először megálmodott HP világ hangulatával.
S ami a legjobban tetszett, hogy Rowling végre Amerikát is elvarázsolta. Azt már a HP kötetekből tudhatjuk, hogy a bolgárok és a franciák is rendelkeznek varázsló iskolával, de valahogy mindig is éreztem, hogy New York is varázslatos hely.
Megismerhetjük a kissé félénk, ám céltudatos Göthe Salamandert, a kissé esetlen, ám feltörekvő Tinát, a két hangulatfelelőst, Queeniet és Jacobot, rengeteg varázslatos lényt és az új főgonoszt, Grindelwaldot, aki már nem is olyan ismeretlen számunkra. A Harry Potter kötetekben is feltűnik a neve, ő volt az, akit Dumbledore az 1940-es években legyőzött.

 A Harry Potter és az elátkozott gyermek után némileg vonakodva áltam neki az olvasásnak, attól tartva, hogy ismét csak színpadi/filmes jeleneteket látok majd magam előtt szövegkönyv/forgatókönyv formájának köszönhetően. De ezúttal kellemeset csalódtam. Akár egy nyakék gyöngyei, fűződtek össze fejemben a képsorok és álltak össze kompett történetként, ami sajnos a HP8 olvasása közben nem történt meg. Számomra Rowling tökéletesen megállta a helyét forgatókönyvíróként is.

 Az írónő Credence sorsán keresztül valami nagyon fontosra is igyekszik felhívni az olvasók figyelmét. Ami mellett mi is elmegyünk talán nap mint nap, anélkül, hogy tudnánk róla. Ami a világunkban sajnos elterjedtebb, mint bármely népbetegség. Ez pedig nem más, mint a családon belüli erőszak. Sajnos rengeteg gyermek él hasonló életet, mint Credence. Beszélni nem mernek róla, vagy egyáltalán nincs is kinek elmondani. Önmagukat hibáztatják és sokszor nagyobb szeretet fűzi őket bántalmazójukhoz, mint bárki máshoz a világon. De ha csak esély van egyetlen gyermeket is megmnteni, mi, akik nyitott szemmel járunk, ne habozzunk lépni!

 Mindent összevetve remek kis olvasmány volt és biztosan kézbe veszem még, ahogy a Harry Potter köteteket is. A filmnek várhatóan érkezik folytatása, s remélem, ezzel együtt a soron következő részek forgatókönyveit is a polcomra tehetem majd.