Charlie N. Holmberg: A papírmágus

Ha valaki szereti a YA fantasyt, de mégis kicsit kilépne a komfortzónájából, akkor ajánlom ezt a könyvet. 

Mikor elindultam a könyvesboltba, még nem szerepelt a listámon. A fülszövegébe éppen csak belepillantva döntöttem el, hogy ez a könyv kell nekem, mert a csodaszép borító egyből rabul ejtett. Kiváló színvilág, gyönyörű betűtípus és a varázslat bizsergeti az ujjunkat, akárcsak Ceony-ét. S ahogy a külső, a tartalom is sok érdekességet rejt.

Az első néhány oldalon már érezhető volt az angolos stílus, ami nekem nagyon tetszett, a maga lassúságával. A jellemábrázolásoknál viszont úgy éreztem, kissé elkapkodott, a karakterek nincsenek teljes mértékben kidolgozva. Végül ahogy haladtam a történettel, és egyre jobban kezdtem megismerni a szereplőket, ez az érzés halványodott, ám nem tűnt el. 

A környezet és táj leírásokat is kissé gyérnek találom, emelett viszont eleinte sok volt a felesleges elmesélés, kalandozás.

Aztán végre elértem ahhoz a részhez, mikor már az izgalmak fokozódni kezdtek. Innentől már letehetetlenné vált a könyv. Ceony megmutatta végre valódi önmagát és kaptunk igencsak bátor lányt, aki bármit megtenne, hogy szeretett tanárát megmentse...akár a szívébe is behatol. S ezzel máris egy igencsak rendhagyó fantasyt kapunk. Végre nem a megszokott sablon tanárokról, varázstanoncokról és nem a megszokott varázslatok.

Eleinte kételkedtem, hogy vajon milyen varázslatokat lehet előcsalni papírból, hisz olyan gyenge, sérülékeny anyag. De Ceony megmutatja, hol is rejtőzik az ereje.

Szóval a döcögős kezdet után igencsak kellemes csalódás volt ez a kötet. Kár, hogy ilyen rövidre sikerült (232 oldal), szívesen olvastam volna még. A happy end is tarthatott volna még néhány oldalon, kíváncsi lettem volna, hogy alakul Ceony és Emerey sorsa.

 

  A trilógia következő része Az üvegmágus, ami ezután mindenképp kívánságlistára került nálam!