Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Időutazás....
Ki ne játszott volna-e el már a gondolattal, hogy milyen jó is lenne kicsit visszatekinteni a múltba, látni rég elveszített szeretteinket, esetleg átélni néhány emlékezetes és boldog pillanatot.
Vagy előre menni és látni a jövőt, esetleg meglesni a jövőheti lottó számokat! :D
Nos, Henry DeTamble-nek ez megadatott. De vajon áldás vagy átok az ilyen képesség?
Nekünk olvasóknak mindenképp áldás, mert egy remekül kidolgozott romantikus sci-fit kaptunk az írónőtől.
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Ebben az évben már másodszorra vettem kézbe és még mindig nagy élvezettel olvasom. Tetszik, hogy a viszonylag nehéz alap téma ellenére nincs túlbonyolítva. Két ember meséli el szerelmük történetét két különböző szemszögből.
Kicsit furcsa volt eleinte a sok ide-oda ugrálás az időben, de egy idő után az ember felveszi a fonalat és gond nélkül követhető.
Nagyon szerettem az elején olvasni Henry és Clare megismerkedését akár a jelenben, akár a múltban. Mindkettőnek meg volt a maga izgalma és varázsa.
Később pedig Clare szó szerint beleégett a szívembe. Sajnáltam...mérhetetlenül sajnáltam és átéreztem a fájdalmát. A valóságban sem mindig könnyű nekünk nőknek, hát még ilyen szélsőséges helyzetben.
A könyv végeztével pedig csak ülök általában és gondolkodom, próbálom a könnyeimet visszatartani. Mindig érzek valami űrt, mindig várok valami folytatást, valami igazi happy end-et!
Ki ne játszott volna-e el már a gondolattal, hogy milyen jó is lenne kicsit visszatekinteni a múltba, látni rég elveszített szeretteinket, esetleg átélni néhány emlékezetes és boldog pillanatot.
Vagy előre menni és látni a jövőt, esetleg meglesni a jövőheti lottó számokat! :D
Nos, Henry DeTamble-nek ez megadatott. De vajon áldás vagy átok az ilyen képesség?
Nekünk olvasóknak mindenképp áldás, mert egy remekül kidolgozott romantikus sci-fit kaptunk az írónőtől.
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Ebben az évben már másodszorra vettem kézbe és még mindig nagy élvezettel olvasom. Tetszik, hogy a viszonylag nehéz alap téma ellenére nincs túlbonyolítva. Két ember meséli el szerelmük történetét két különböző szemszögből.
Kicsit furcsa volt eleinte a sok ide-oda ugrálás az időben, de egy idő után az ember felveszi a fonalat és gond nélkül követhető.
Nagyon szerettem az elején olvasni Henry és Clare megismerkedését akár a jelenben, akár a múltban. Mindkettőnek meg volt a maga izgalma és varázsa.
Később pedig Clare szó szerint beleégett a szívembe. Sajnáltam...mérhetetlenül sajnáltam és átéreztem a fájdalmát. A valóságban sem mindig könnyű nekünk nőknek, hát még ilyen szélsőséges helyzetben.
A könyv végeztével pedig csak ülök általában és gondolkodom, próbálom a könnyeimet visszatartani. Mindig érzek valami űrt, mindig várok valami folytatást, valami igazi happy end-et!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése