J. K. Rowling: Harry Potter

Vegyes érzelmekkel álltam neki a sorozat elolvasásának. Évekkel ezelőtt még hatalmas HP antifan voltam, magam sem tudom miért. Talán túl gyermekinek gondoltam az egész történetet, bár akkor még semmi kapcsolatom nem volt vele, azt leszámítva, hogy körülöttem mindenki a könyvekről és a filmekről beszélt. Túlságosan nagy volt a hír verés körülötte én pedig nem akartam beállni a sorba.

A hatalmas pálfordulás tavaly decemberében történt, amikor is úgy hozta a kedvem, hogy belenézek a filmekbe, hogy megtudjam, mire is ez a nagy felhajtás. Teljesen a képernyő elé szögezett. S ennek hatására megszállottan keresni kezdtem a könyveket. A film adaptációkkal valahogy mindig így végzem. Ha a film megfog, elolvasom az alap művet; ha nem, meg sem kísérlem a dolgot, bár normális keretek között ennek fordítva kellene történnie.
Idén áprilisban végül férjemnek sikerült beszerezni a sorozatot a születésnapomra, s július elejére befejeztem mind a 8 (?) részt. Letehetetlen volt.

A világ, amit J. K. Rowling megálmodott tökéletesen ki van dolgozva. A lapokon megelevenedik a varázsvilág, elvegyülünk a Roxfort diákjai között, a nagyteremben fegyelmezetten figyeljük Dumbledore beszédét és úgy érezzük, mi is Harry barátai közé tartozunk. Hogy úgy mondjam, minden könyvnyitással dehoppanálunk a valóságból egy csodálatos világba. 

A karakterek szintén a tökéletességig kidolgozottak, s igazán valóságosak. Találhatunk stréber diákot, szigorú tanerőt, kis butuska szőkét, kiállhatatlan nagybácsit, igaz barátot... mindenkit, aki a valóságban körülöttünk is fellelhető.
S az idő folyamán épp úgy formálódnak, mint mi. Harry és barátai a szemünk előtt nőnek fel és válnak felelősség teljes, komoly felnőttekké.

(Nekem Hermione személyes kedvencem. Kicsit magamra ismertem a jellemében.)

A sorozat minden része bővelkedik kalandokban, fájdalomban, örömben humorban és nehézségekben egyaránt. 

Rengeteget izgulhatunk a három barátért, együtt sírhatunk és nevethetünk velük, s kicsit mindenkivel szerelembe eshetünk ... ;)

Úgy gondolom, a 8. résszel illdomos egy kicsit külön is foglalkozni. Leginkább azért gondolom így, mert számomra sem formailag, sem pedig tartalmilag nem illik bele a képbe.

A borító csalogató, a díszes oldalak szemet gyönyörködtetőek. Kapunk néhány új szereplőt, visszaköszönnek a régiek, de valami mégis hiányzik. S hogy mi? J. K. Rowling szíve és lelke.
Ha a 7 kötet után azonnal belevágunk, nehezen áll át az agyunk szövegkönyv mivoltára. Hiányolni kezdjük a történet elmesélős részeit, minduntalan színpadi jeleneteket látunk magunk előtt. S mire szemünk és agyunk átáll, felsejlik bennünk a kérdés: Mi történt kedvenc szereplőinkkel?
A karakterek kissé eltorzultak, már senki sem a régi.
Az új szereplők pedig részemről már túlságosan is modernek, nem illenek bele az igazi HP világba.

Egy olvasást mindenképp megér a történet, sőt, ha különálló résznek vesszük, még élvezhető is, bár néhol kissé erőltetettnek hat.

Mindent összevetve a HP sorozat egy nagyszerű fantasy, kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Nem bántam meg, hogy végül rászántam magam és bizonyosan máskor is kézbe fogom venni!
S ajánlom mindazoknak, akik még most is úgy állnak hozzá, ahogy én régen!
Higyjétek el, nem fogtok csalódni ;)