Csevegünk / Gábor József Leventével beszélgettem

Van az úgy, hogy az ember lánya csak úgy olvasgat a neten és közben olyan írásokra bukkan, amik felkeltik a kíváncsiságát. Na, nem holmi divattippek, nem is a nagyvilág hírei, hanem - igazi könyvmoly lévén - szívet melengető és arcra mosolyt csaló szösszenetek.

"Tudod, az Élet úgy általában csak megtörténik velünk,
A közértekben sorban állva ez még nemigen fáj nekünk.

Tudod, én Kisgyerek vagyok, s nem tudom, az Élet milyen,
Ha meglátnál künn egy utcasarkon, súgd csak fülembe: hát Ilyen!"

Így találkoztam Gábor József Leventével, egy igazán tehetséges, feltörekvő íróval, aki volt oly kedves és válaszolt néhány kérdésemre.

Első körben kérlek, mondj néhány szót magadról. :)

- Gábor József Levente vagyok, 27 éves, és jogászként dolgozom.

Mi inspirált arra, hogy írni kezdj?

- A magyar nyelv, a magyar, és a világirodalom szeretete, az olvasás iránti fanatizmus gyermekkorom óta meghatározzák az életemet. Először filmkritikákat kezdtem írni egy Facebook oldalt szentelve ennek. Ugyanakkor én "írni" akartam inkább, csak nem tudtam, hogy miről: választottam hát egy, a szívemhez közelálló "tárgyat" írói késztetéseim kiélésének. Így kezdődött.

Honnan az ihlet? A történeteidet a valóság szüli, vagy inkább a fantáziád?

- Minden írói folyamat végtelenül komplex, és lekövethetetlen forrásvidékekről indul. A kútfők visszafejthetetlenek, és tulajdonképpen nincs is semmilyen jelentőségük: hiszen olyan, hogy egy inspiráló történés "kívül" vagy "belül" játszódik-e le, végső soron nincs is. Kölcsönhatásokról, bonyolult vonatkoztatásokról, asszociációkról van tehát szó, ahol a külsődleges dolgok belsővé válnak, vagy válhatnak, és fordítva.

Milyen műfajba sorolnád az írásaidat?

- A műfajok adta keretek nem szerencsések, mert lekorlátoznak, rutinossá és kényelmessé tesznek, és gátat szabnak a gondolat szabad szárnyalásának. Aki jó egy bizonyos műfajban, amit quasi sablonnak tekint, mint jól bevált módszert, az hajlamos lesz abban megmaradni, mint biztonsági játékos. Ezzel fásulttá, szellemtelenné, és végül erőtlenné lesz mindaz, ami kikerül a kezei közül, ha nem képes megőrizni a rugalmasságát - amihez éppen az segít hozzá, hogy ne zárjuk be magunkat feltétlenül egy-egy műfaj/stílus adta keretbe. Mind a próza, mind a líra érdekel, de elsősorban az első. Vagyis prózát sokkal könnyebb írni, vagy legalábbis nekem könnyebben megy.

Van-e az írásaidnak konkrét célközönsége, avagy kiknek szánod, kikhez szólsz általuk?

- Nincs célközönség: mert nem cél a megfelelés. Aki célközönséghez ír, az kénytelen igába hajtani a fejét, hogy kiszolgálja az adott kör igényeit. Akinek ez nem probléma: annak nincs igénye írói függetlenségre. Nekem azonban van, ezért mindenkihez szólok, akit érdeklek

Van-e példaképed, akinek a munkássága követendő példa a számodra?

- Nincs kifejezett, jelenleg írói hangkeresés zajlik, ami igen hosszú folyamat is lehet. Nem szeretnék hasonlítani senkire.

Te milyen könyveket olvasol szívesen?

- Alapvetően világirodalmat, mert úgy vagyok vele, hogy a nagy klasszikusok megismeréséhez sem elegendő egy élet, és addig minek foglalkozzam mással? Nagyon szeretem a modern német irodalmat, Mann, Hesse, Böll nagyon közel állnak a szívemhez.

Mik a terveid a jövőre nézve? Pl.: könyv kiadása, stb.

- Ez az egész egyelőre egy kísérlet. "Kiderül - vagy megborul" :) Meglátjuk. A megfelelési kényszertől mentesség, és a kíméletlen őszinte tabudöntés nem mindig népszerű. Persze sokféle írásom van, könnyedebb hangvételűek is: de cél, hogy amit leírok, az érdemi-értékes és érvényes legyen egyszerre. Az írástudás felelősség, mert a Szó Hatalom. Az olvasás, mint a megismerés módja pedig igen kockázatos néha: nem tudható, mi mit invokál, milyen érzéseket hív elő. A megismerés rizikós dolog. Egyéb, anonimizált tematikus írói kísérleten is töprengek, de az más téma.

 Mit üzennél jövendőbeli olvasóidnak, mivel motiválnád őket írásaid elolvasására?

- Ha érdekel, mi van a komfortzónádon kívül: olvass engem. Ha fájóan szembesülnél a saját alig-alig bevallott érzéseiddel az én érzelemvilágomon keresztül: olvass engem. Ha elmerülnél egy könnyedebb mesében, hogy elfeledd a percnyi gondokat: olvass engem. Ha érdekelnek a mélyenszántóbb, filozofikusabb írások is: olvass engem. De ha súlytalan, és helyettesíthető olvasmányt keresel: kérlek, NE olvass engem. Az irodalom tét nélkül nem irodalom, hanem bulvár.

"Esküvő. Ritmus.

Forró a nyár. A templom hűvös. A násznép számos. Az esküvő páros. Műfaj. Öltöny, zakó. Gomblyuk, rózsa. Fátyol, uszály. A nagypapi kóma. Az atya meg mondja. Stóla, eskü, "halál el nem...".

Meg kéne mozdulnia valaminek bennem.

Meg is moccant, a szám már fülig. Virágszirmot dobnak az égig. A lányok. Koszorúsak. Nem borúsak. Mesés az asszony. Mesés az úr. Az legyen ez, ami soha el nem múl'. Szalag a kocsin, a duda bömböl. Irány immár a polgári szerepkör.

Szabadtéri. Két sorban székek. Fehérek, szépek. Anyakönyv. Vezető. Hivatal. Méltóság. Állami megerősítés, ő itt a hatóság. Pétéká. Idézet. Gyűrű, meg csók.

Fotók. Gratulációk.

Oldódó hangulat, kevesebb merevség. De még több békesség. A lelkekben. Az emberekben.

Ingujj fel. Nyakkendő megold. És a formális. Máris informális.

Vacsora. Leves. Második. Első? Kinek mi. Eltelt a bendő. Alkohol. Származék. Rövid. Vagy hosszú. Lépés. Ilyenkor nem kérdés.

Zenekar. Húzza. Az alkohol. Múzsa. A ceró meg tolja. Ha kell mondja. Ha nem kell mondja. Ajándék. Sorban. Az igazság? Borban. Meg a szemben, az ő szemükben. Jó látni, hogy íly rendületlen. Szeretik. Egymást. Békét és áldást.

Borgőzös. Mámor. A nagynéni bátor. A parketten. Adja a figurát rendületlen. Egy asszony kacér. Egy másik facér. Lenne ha lenne. Lüktetés. Táncolás. Dínom. Dánom. Éjfél. Ez már. Másnap. Majdnem reggel.

Reggelivel kell fel ilyenkor az ember.

Kontinentális. Az kéne máris? Gondolkodj Máris...

Töltött kápi. Árpakásás. Nem szofti rizses. Nem könnyed menzás. Csókolja befelé mindenki. Pedig nem is éhes mégse senki.

Ruha. Csere. Rövidebb szoknya. Színesebb ing. A csípő már közelebb ring. Könnyeden libben. A vászoningem. Ereszd el. A hajam. Vagy ragadd meg. A hajam.

Opcionális. Vagy triviális.

Lampion. Fények. Vörösek. Kékek. Fényfűzér, sárga. Boldogság vár ma. Vígad a násznép, vígad a pár. Készülős feszkónak nincs nyoma már.

Múlik az éj. Közel a hajnal.

Messzire hallik az össznépi kardal.

Ellobban az éjjel. Fellobban a nappal.
Legyetek áldottak EZZEL A NAPPAL."

Úgy érzem, egy igazi tehetséggel bővül az írói társadalom, az olvasók nagy örömére. Bízom benne, egyszer papír alapon is megjelennek a művei és méltán ékesíthetjük vele polcainkat.

Köszönöm szépen Gábor József Leventének a türelmét és idejét, hogy válaszolt kérdéseimre!

Akinek felkeltette a kíváncsiságát, az alábbi oldalakon érheti el őt és írásait:

GJL 

Filmítész